Amikor negyedszer is férjhez mentem, akkor jött el a gyermekvállalás gondolata, de mivel a tetteket nem követte siker, így a negyvenes nők gyermekvállalásáról tervezett blogom átalakult és színes életként folytatódott. Az olvasóim szerencsére velem maradtak, együtt sírunk, együtt nevetünk. Mivel a szó szoros értelmében nem lett családom, ezért a férjemmel, a barátaimmal és az állataimmal vagyok egész. Persze nekem is vannak mélypontjaim, de valahogy mindig keresem az örömöket. Ez éltet. A mikrofon mögé viszonylag későn -35 évesen - kerültem, de máig óriási szerelem. És hogy mennyire hiszek a sorsszerűségben, arra nagyon jó példa a Mariann-nal létrejött barátságunk.
Talán már írhatom így... Őt is a rádiónak köszönhetem!
Eleinte az éves karácsonyi vacsorákon beszélgettünk, de én mégis úgy életem az életem, mintha száz éve ismernénk egymást. Egyszer kineziológust kerestem, de erről még akkor senki nem tudott... megcsörrent a telefon, Mariann volt a vonalban, aki elbúgta nekem, hogy éppen a házunk előtt ment el, és hogy annyira azt érzi, hogy a kineziológusa nekem is jó lenne... hát így vagyunk mi. Yin és yang. A Női Napozó a barátságunk eredménye. Az azonosságunk és a sok különbözőségünk színezi és ízesíti a beszélgetéseket. Mariann mindenhez ért. Én mindenbe is bele tudok kotnyeleskedni. A két pólus vagyunk, ami - még így negyven után is - kirobbanó energiát szül.
This website uses cookies to ensure you get the best experience on our website.
